Közszolgálati Nap 2022: a taps nem elég, változásra van szükség!
Június 23-a közszolgálat nemzetközi napja. Azokat a dolgozókat ünnepeljük ezen a napon, akik életüket a közszolgáltatások nyújtásának szentelik és biztosítják, hogy az emberek élvezhessék az emberi jogokat. Hulladékkezelők, ápolók, szülésznők, orvosok, könyvtárosok, köztisztviselők, szociális munkások, gyermekgondozásban dolgozók, pedagógusok, börtönőrök, tűzoltók, adóhivatali dolgozók, statisztikusok... a listát még lehetne folytatni, akik dolgoznak az emberekért, a társadalomért, a nap 24 órájában.
Az Egyesült Nemzetek Közszolgálati Napját minden év június 23-án ünneplik. Az ENSZ Közszolgálati Napját az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 2003. évi A / RES / 57/277 határozata jelölte ki, hogy „megünnepeljék a közösség számára nyújtott közszolgálat értékét és erényét”.
A COVID-19 világjárvány első napjaiban az emberek világszerte a frontvonalban dolgozókat ünnepelték, ők az otthonuk bezártságából éljeneztek és tapsoltak. Ez a megbecsülés üdvözlendő jele volt - de ez nem elég.
Az EPSU változásra szólít fel!
A taps és a kedves szavak nem helyettesítik a magasabb fizetést, a jobb munkakörülményeket és a biztonságos személyzeti létszámot! Meg kell erősíteni a közszolgáltatásainkat, melyek kulcsfontosságúak az éghajlatváltozás kezeléséhez, a társadalmi fejlődéshez és a társadalmi igazságosság eléréséhez.
Az EPSU elnökének és főtitkárának levele, melyet a Nemzetközi Közszolgálati Nap alkalmából adtak ki, alább, illetve a csatolmányban olvasható (magyar/angol nyelven).
Az EPSU kampányhoz a BDDSZ is csatlakozott, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) a közszféra dolgozóit tömörítő magyar konföderációban lévő EPSU tagszervezetek (ATESZ, BDDSZ, KKDSZ) vezetőinek és képviselőinek az ügy melletti közös kiállásával.
Közszolgálati Nap 2022: a taps nem elég, változásra van szükség
2020-ban és 2021-ben soha nem látott mértékű elismerést kaptak a közszolgálati dolgozók. A COVID-19 megmutatta a világnak munkájuk valódi értékét.
A közszolgálati dolgozók a világjárvány frontvonalában álltak, és az általuk nyújtott szolgáltatások segítették társadalmainkat a túlélésben. Az emberek az erkélyeiken állva éljeneztek; a fazekak és serpenyők ütögetése a taps szimbólumává vált. A közszolgálati dolgozók értékelték ezeket az akciókat, de nap mint nap veszélyekkel és kimerültséggel kellett szembenézniük, tudván, hogy nincs más választásuk, mint továbbra is biztosítani az emberek ellátását.
A Közalkalmazottak Napjának közeledtével a taps és az éljenzés már csak távoli emlék. A világjárvány még jobban megmutatta milyen következményekkel jár a tétlenség, a megszorítások és a liberalizáció. A kórházak és az idősgondozást nyújtó intézmények a kritikus létszám- és forráshiány miatt képtelenek voltak megbirkózni a világjárvánnyal, ez is hozzájárult a járvány alatt tapasztalt halálesetek sokkolóan magas számához.
Európába többé-kevésbé visszatért a normális élet, de a kudarcokat kiváltó körülmények továbbra is fennállnak. A "nélkülözhetetlen" dolgozók, akik átsegítették Európát a világjárványon, még mindig arra várnak, hogy az éljenzés és a megbecsülés magasabb fizetésben és jobb munkakörülményekben nyilvánuljon meg. Miközben a dolgozók a tisztelet hiányával, a traumával, a kiégéssel és a kórházakban tapasztalható lemaradással (várólistákkal) küzdenek, újabb aggodalmak merülnek fel.
Az energia és a lakbér, a liszt és a kávé drágulása minden európai embert érint. A világszerte tapasztalható növekvő infláció mindenkire hatással van - de a közszolgálati dolgozók ezt még jobban érzik. A több mint egy évtizedes megszorítások - a bérek befagyasztása, sőt, még a leépítések is - már jóval a világjárvány előtt nehéz helyzetbe hozták ezeket a dolgozókat. Mivel az Európai Unióban az infláció idén eléri a 6,8%-ot - ami az Egyesült Királyságban 9%-ra, Szerbiában 9,6%-ra, Törökországban pedig 69,9%-ra emelkedik -, ismét a munkavállalók azok, akik a legjobban érzik bőrükön a helyzet romlását.
Bár igaz, hogy Ukrajna orosz inváziója csak súlyosbította a megélhetési költségek növekvő válságát, az európai politikai döntéshozók, kormányok és munkaadóink nem használhatják a konfliktust bűnbakként arra, hogy nem kezelik az Európa-szerte elterjedt munkaerőhiány régóta fennálló problémáját. A munkaerőhiány oka többek között a túl alacsony bérekkel és a társadalom érdekében végzett munka elismerésének hiányával függ össze. A privatizáció, a piacosítás és a forráselvonások tovább rontották a színvonalát a közszolgáltatások minőségének. Az EPSU és a közszolgálati szakszervezetek már a neoliberális politikusok uralomra jutása óta figyelmeztetnek erre. A politikák támogatói azt állították, hogy nagyobb választékot és megtakarításokat eredményeznek a fogyasztók számára, ehelyett növekvő árakat hoztak, és a közpénzek a nagyvállalatok zsebébe vándoroltak.
Az ORPEA-botrány kiváló példája a neoliberális politika ezen következményeinek. 2022 elején Victor Castanet oknyomozó újságíró közzétett egy írást a "Les fossoyeurs" ("A sírásók") címmel, amelyben leleplezi a francia hosszú távú ápolási rendszert és az azt uraló profitorientált vállalatokat. Azzal, hogy a francia kormány profitorientált vállalatokra bízta a hosszú távú ápolásra szorulók gondozását, ideális környezetet teremtett a lakókkal való rossz bánásmódra, a rossz munkakörülményekre, a közpénzekkel való visszaélésre és a szakszervezetek szétverésére. Ez csak egy példa, a sok közül! Nem most van itt az ideje, hogy megdöbbenést színleljünk a neoliberális politikák következményei miatt: itt az ideje a változtatásnak.
A közszolgálati dolgozók változást akarnak. Az elmúlt hetekben az utcákra vonultak, vagy sztrájkoltak a magasabb bérekért, jobb munkakörülményekért és több alkalmazottért Európa-szerte. Ha ezeket a tényezőket nem kezelik sürgősen, a közszolgáltatások dolgozói nehezen tudják majd biztosítani azokat a szolgáltatásokat olyan minőségben, ahogyan szeretnék.
Miközben a közszolgáltatási dolgozókat ünnepeljük, gondoljunk azokra is, akik fegyveres konfliktusok közepette végzik munkájukat, mint például Ukrajnában. Nap mint nap életüket kockáztatva küzdenek azért, hogy többek között energia-, víz- és egészségügyi szolgáltatásokat biztosítsanak az embereknek. Ezek a dolgozók Európa-szerte és azon túl azok az emberek, akik fenntartják társadalmainkat.
Június 23-án, csütörtökön van az ENSZ Közszolgáltatások Napja. Használjuk ki ezt a napot arra, hogy megünnepeljük a közszolgálati dolgozók mindennapi életünkben betöltött alapvető szerepét. Álljunk ki a közszolgálati dolgozók mellett, hogy az emberek élvezhessék emberi jogaikat. Együtt dolgozunk egy másik világért - egy olyan világért, ahol mindenkiről gondoskodnak, nem csak kiváltságos kevesekről; egy olyan világért, ahol az emberek és a bolygó előbbre való a profitnál.
Mette Nord Jan Willem Goudriaan
EPSU elnök EPSU főtitkár