A Közép-európai Munkaügyi Kutatóintézet (CELSI - Central European Labour Studies Institute) 2022. november 29-én rendezte a Koragyermekkori nevelés és gondozás, és az idősek tartós ápolása Magyarországon című országos workshop panelbeszélgetését a Benczúr Hotelben. A találkozó célja a SOWELL (Szociális párbeszéd a jóléti szolgáltatások terén Foglalkoztatási kapcsolatok, munkaerőpiac és szociális szereplők a gondozási/ellátási szolgáltatásokban) projekthez kapcsolódóan a magyarországi viszonyok alaposabb feltárása volt a jóléti szolgáltatások terén, kitérve a foglalkoztatási kapcsolatokra és a munkaerőpiaci és szociális szereplőkre a gondozási/ellátási szolgáltatásokban.

A BDDSZ tisztségviselői közül részt vett a panelbeszélgetésben Scheer Ferencné ügyvivő, Gyuris Gabriella ügyvivő és Nagy Ferenc GEB-elnök. A rendezvény égetően fontos témákkal foglalkozott.

A program első részében Mészáros Andrea politikai elemző, az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete nevében, az Európai Gondozási Stratégiát mutatta be a résztvevőknek. Szó volt a stratégia indokoltságáról, célkitűzéseiről. A stratégia a gondozásban részesülő csoportok ellátásának javítására, valamint a gondozást végzők élet- és munkakörülményeinek fejlesztésére irányul.

A program folytatásában a CELSI munkatársai, Kahancová Marta ügyvezető és Pavol Bors kutató mutatta be a SOWELL projektet. A projekt hét európai országban vizsgálja a társadalmi és a munkaerőpiaci résztevevők szerepét, helyzetét, elsősorban a koragyermekkori gondozás és nevelés (ECEC), valamint az idősek tartós ápolásával foglalkozók (LTC) területén. Az Európai Unióban a munkavállalók kb. 20 %-a dolgozik ezen a területen. A társadalmi folyamatok, az elöregedés, a nők helyzete különösen fontossá teszik a 0-5 éves korú gyermekek szociális-oktatási ellátását, valamint a szociális és egészségügyi szolgáltatásokat az idősek számára, s ezek az ágazatok a legdinamikusabban fejlődő területei a szociális ellátásoknak. A projekt célja ezen ágazatok munkaügyi kapcsolatainak feltérképezése, a szerepek tisztázása és a szociális párbeszéd erősítése.

Kahancová Marta a kutatásban résztvevő országokban, köztük a Magyarországon tapasztaltakat mutatta be. A hét ország egy-egy konkrét példáján keresztül szemléltették a különböző szinteken megvalósuló párbeszédeket, eredményeket. Érdekes volt hallani majdnem minden országból a különleges, egyéni megoldásokat, de azt is, hogy több helyen is hasonlókat tapasztaltak az ottani munkavállalók. A magyar helyzetet kiemelve néhány érdekesség: Míg 1990-ben a szakszervezeti tagság aránya a munkahelyeken kb. 90 %-os volt, addig ma 5 % alatti. A kollektív szerződések aránya a 2000. évben 38,4 % volt, 2019-re ez 17,8 % lett. El lehet gondolkodni az érdeképviseleti munkavállalói részvétel és a sikeres munkaügyi képviselet fordított arányán.

A panelbeszélgetés során az alábbi témák merültek fel, s ezek jól reprezentálják az ágazatot feszítő kérdéseket.

Az első vitatéma a bérezés átláthatatlan helyzete, megalázóan alacsony szintje volt. Itt a kormányzat bérpolitikáját elemezték a részt vevők azzal a megállapítással, hogy a bérpolitika csak arra alkalmas, hogy az ágazatot folyamatos fenyegetésben tartsa. Ki kellet hangsúlyozni a hasonló foglalkozásúak eltérő rendszerű bérezését, valamint a különböző fenntartók alatt működő szolgáltatók eltérő megoldásait, azzal, hogy az állam fenntartásában lévő intézményekben a legrosszabb a helyzet. Sajnos a korábban hangoztatott bérrendezések, életpálya modell mára már tárgyalási alapként sem jönnek szóba.

Témaként merült fel a részvétel, a dolgozói érdekképviselet is. A legutolsó közalkalmazotti szakszervezeti reprezentativitási mérés alapján csak két szakszervezet, a BDDSZ (a 869 Egyéb humán-egészségügyi ellátás alágazatban – a 8690 Egyéb humán-egészségügyi ellátás szakágazatban – a 8891 Gyermekek napközbeni ellátása szakágazatban) és a KKDSZ (a 91 Könyvtári, levéltári, múzeumi, egyéb kulturális tevékenység ágazatban – a 910 Könyvtári, levéltári, múzeumi, egyéb kulturális tevékenység alágazatban – a 9104 Növény-, állatkert, természetvédelmi terület működtetése szakágazatban) érte el a küszöböt. Sajnos el kell mondani, hogy a munkavállalók körében egyre kisebb a hajlandóság a szervezett munkahelyi érdekképviseleti tagságban. Nem csak a munkavállaló és munkáltató közötti párbeszéd hiányzik, hanem a munkavállalók között sem alakul ki ez.

Az ágazat munkavállalói képviselői, a kormány ás a munkáltatók közötti párbeszéd szervezett színtere lenne a SZÁÉF (Szociális Ágazati Érdekegyeztető Fórum). A fórum 2015 végén jött létre, s kezdte meg működését. A fórum összehívásának feladata a kormányé. Jól jellemzi a párbeszéd alakulását, hogy az első évben még hat ülése volt, munkacsoportok alakultak, majd az évek múltával egyre csak csökkent az ülések száma. 2020-ban még volt két találkozó, azóta azonban egy sem. A SZÁÉF működéséről el lehet mondani, hogy míg korábban a kormányzat részéről legalább azt a szándékot lehetett tapasztalni, hogy részt vesz ezeken, ma már erre a látszatra sem ad. A SZÁÉF ülésein részeredményeket értek el a munkavállalók képviselői, a fontosabb kérdésekben a kormányzati oldal csak tájékoztatta a jelenlevőket, de érdemi beleszólása nem lehetett senkinek. Azokban a kérdésekben, ahol konszenzus alakult ki a három oldal között, mint például a munkaruha ügyében, ott sem sikerült a közös SZÁÉF javaslatot érvényesíteni.

A panel részt vevői egyetértettek azzal, hogy a sikeres érdekegyeztetés alapfeltétele a munkavállalók szervezettsége, enélkül a szakszervezet minimális eséllyel szerepel a munkaerőpiaci küzdelemben. Különös „nemzeti sajátosság”, hogy a magyar tendencia az, hogy az állam hatalmi eszközökkel is igyekszik ellehetetleníteni a munkavállalói érdekképviseletet, itt elég csak a sztrájkkal kapcsolatos jogszabályokra, vagy a Munka Törvénykönyve módosításaira gondolnunk.

Az ágazat helyzetét nem könnyíti meg a szakmai jogszabályi környezet, a társadalmi-gazdasági helyzet egyértelműen negatív hatása sem. Mindezek azt eredményezik, hogy a munkavállalók egyre nehezebb helyzetben vannak.

Nagy Ferenc GEB-elnök