Közel 3 éve kezdődött kálváriánk, amit szeretnénk megosztani veletek:

Bölcsődében dolgoztunk kolléganőmmel, ő konyhai kisegítő, én mosó- és vasalónő munkakörben. Munkáltatónk iskolai végzettségként mindkettőnknél az általános iskola 8 osztályt vette figyelembe, ez alapján az „A” fizetési osztályba sorolt minket, mivel ezek a munkakörök 8 általános iskolával betölthetőek, hiába rendelkeztünk szakmunkás, ill. középfokú végzettséggel. Tudomásunkra jutott, hogy másik kerületben az ugyanebben a munkakörben dolgozók magasabb fokozatú fizetési osztályba vannak sorolva.

Mivel BDDSZ tagok voltunk, egy kerekasztal beszélgetésen kértük Szűcs Viktória segítségét ez ügyben. Tőle személyre szóló állásfoglalást kaptunk, ez alapján kérvényeztük átsorolásunk a munkáltatónknál. Elutasító választ kaptunk. Ezután a BDDSZ által kért EMMI állásfoglalás birtokában újra kértük átsorolásunk és bérünk visszamenőleges rendezését. Nem jártunk sikerrel. Harmadik próbálkozásként Szűcs Viktória a kerületi jegyzőhöz fordult az ügy békés úton való rendezése végett. A jegyző ugyan nem válaszolt, de a munkáltató megerősítette korábbi álláspontját, hogy a besorolásunk szerintük helytálló.

Mindezek után keresetet nyújtottunk be a bíróságra, amit másodfokon jogosnak ítéltek. Az ítélet kötelezi a volt munkáltatónkat, hogy visszamenőleg fizesse meg a téves besorolásból adódóan elmaradt bérkülönbségünket. (Ez az ítélet meghozatala után megtörtént. - szerk.)

Az előzményekről röviden:

Havi nettó 104 ezer forintért dolgoztunk, hol dajkát, hol kertészt, konyhást helyettesítettünk, vagy naponta gyermekeket felügyeltünk csoportban és udvaron. Hétvégén is voltak „kötelező” programok, főzőverseny stb. Sokszor betegen is dolgoztunk, mert nem tehettünk mást, folyton emberhiány volt. Mindezt konyhai kisegítő- és mosó-vasalónői munkakörökből.

Eredetileg hárman voltunk, de a harmadik kolléganő, aki szintén konyhai kisegítőként dolgozott, időközben meggondolta magát és nem akarta bírósági úton folytatni, mert úgy érezte, nincs esélyünk a változtatásra, nem fogjuk megkapni a járandóságunkat. Így kiszállt és nem csatlakozott hozzánk.

Mi ketten az ügy kirobbanása után pár hónappal munkát váltottunk, mert úgy éreztük, hogy méltánytalanul kevés a fizetésünk. Helyettesítési díjat vagy bármilyen honoráriumot nem kaptunk azért, amiért mindenféle munkakörökben segítséget nyújtottunk, illetve azt is éreztük, hogy nem feladatunk a gyermekek felügyelete, nem rendelkezünk megfelelő képzettséggel ehhez. Nem vehettünk ilyen felelősséget a nyakunkba! Egyikünk épp a jutalomosztás előtti órákban adta be a felmondását, így abből rögtön ki is maradt, pedig csupán a bölcsődevezető jóindulatán múlt volna, hogy legalább ezt adja, megköszönve az eddig munkát. Másikunk szerencsésebben járt, pár héttel tovább maradt, így ő megkapta. Mindebben talán annyi a jó, hogy legalább az egyikünk kapott azzal együtt, hogy a munkáltató tudta már, hogy nekünk gondunk van a besorolással, az egyeztetések ekkor már javában tartottak.

Hálásak vagyunk Szűcs Viktóriának, a BDDSZ-nek a támogatásért, és mindenki másnak, aki segített minket.

Aki elolvassa és magára ismer, igen is kérjen segítséget! Fogjatok össze, merjetek lépni!

Kapcsolódó bejegyzésünk itt.