Szakmai életút

Zámbó Lajosné (Böbe) 1937. március 2-án, Gyulán született. Korán dolgozni kezdett, eközben tanulmányokat folytatott, leérettségizett, majd 1958-ban gyermekgondozói képesítést szerezve megtalálta hivatását, a gyermekek fejlődésének szolgálatát.

A képzést követően 1958-1961-ig gyermekápolóként majd szakoktatóként dolgozott Nagykőrösön.  Ezután Szolnokra költözött, ahol az Egészségügyi Szakiskolában 1962-1969-ig tevékenykedett, szintén szakoktatóként.

Az 1969-1979 közötti időszakban a Városi Tanács Egészségügyi Osztályára került, ahol már a bölcsődékkel foglalkozhatott. Számára rendkívül fontos volt, hogy szakmai hozzáértéssel végezze munkáját, ezért Budapesten az Egészségügyi Szakdolgozók Továbbképző Intézetében elvégezte a bölcsődevezetői szakot 1973-ban.

A szolnoki Bölcsődei Igazgatóságnak a kezdetektől, 1980-tól volt munkatársa. Ekkor kezdte meg tanulmányait az Egészségügyi Főiskola egészségügyi szakoktatói szakán, Budapesten. Példaértékű elkötelezettséggel látta el feladatait, s hamarosan gondozási igazgatóhelyettesi megbízást kapott. Ezt követően még nagyobb lendülettel dolgozott. Tudatos, tervszerű és kitartó munkájának köszönhetően az intézmény komplex feladatait magas szinten volt képes ellátni. Jelentősen hozzá tudott járulni a területi bölcsődék feltételrendszerének és szakmai munkájának ugrásszerű fejlődéséhez is.

A minőségfejlesztés folyamatát számos más módon is segítette: pezsgő szakmai rendezvényekkel, vetélkedőkkel, továbbképzésekkel, egyben ezzel motiválva is az előre lépésre kollégáit.

Innovatív szellemiségéből, nyitottságából, felkészültségéből következően mindig könnyen elfogadtatta a szakemberekkel a változtatások időszerűségét és szükségességét.

Már korán felismerte, hogy a bölcsődei gondozónőknél nem elegendő az akkor általánosnak tekintett gyermekszeretet, mint alkalmazási feltétel, szükség van a képzettségre, a szaktudásra, a szakmai ismeretek folyamatos bővítésére. Így különösen nagy hangsúlyt fektetett a fiatal gondozónők képzésére, amiben maga is fontos szerepet vállalt: hosszú éveken keresztül tanította a neveléstant, ami akkor szakmai munkánk egyik alappillére volt.

Emellett kutatásokban vett részt, pályázatokat írt, publikált, hivatásunk alapjaink lerakásában jelentős szerepet vállalva. Tevékenysége révén szakmai körökben különleges, a legjobbaknak kijáró tekintélyt szerzett. Kitűnő szakmai és emberi szálak fűzték számos szakemberhez, köztük a bölcsődei ellátás nagy egyéniségéhez, Akócsi Ágneshez is.

A megújulásra nyitott szemlélete mellett is féltőn óvta szakmánk elődök által teremtett értékeit, maga is tovább gazdagítva azokat. Gondolatai, amelyeket a családról, gyermekekről írt, ma is érvényesek, élő szakmai tartalommal bíróak.

Egész pályája során azon munkálkodott, hogy a gyermekek egészséges fejlődése, nevelése- gondozása optimálisan biztosítható legyen intézményes keretek között. Szakmai alázata amellyel a bölcsődék felé fordult, követendő minta a jelen és a jövő kisgyermeknevelői számára.

A gyermekek iránti szeretete, a munkába vetett hite, társai tisztelete révén élete összeforrt a bölcsődei ellátással, amely nem szakadt meg 1992-es nyugdíjba vonulásával sem.

Embersége, biztonságot sugárzó személyisége, mindnyájunknak erőt adott, fényével mintegy lámpásként előttünk járva mutatta a szakmailag helyes utat.

Drága Böbe!

Váratlanul ért minket távozásod, hittünk, bíztunk benne lesz még alkalom arra, hogy személyesen találkozhassunk. Fényed 2021.február 28.-án kihunyt, de emléked, hangod, mosolyod, lelkünkben megőrizzük.

Szolnok, 2021. márciusa

 Az Egészségügyi és Bölcsődei Igazgatóság munkatársai nevében:

Péntek Ágnes
igazgató