• Zámbó Lajosné

Mély fájdalommal búcsúzunk Zámbó Lajosné (Böbétől)

Mély fájdalommal búcsúzunk Zámbó Lajosné (Böbétől)

2021.03.10. sze - 20:18
Posted in:

Mély fájdalommal búcsúzunk  Zámbó Lajosné - Böbétől, a szolnoki Bölcsődei Igazgatóság nyugalmazott gondozási igazgatóhelyettesétől!

EMLÉKÉT ŐRÍZZÜK!
(1937-2021)

ZÁMBÓ LAJONSÉ

  "Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom,
   Örök a szél és a lomb a fákon,
   Örök a magány és örök az emlék,
   Bennünket lágyan ringat a nemlét.
   De ha gondolsz ránk, mi felébredünk,
   De ha gondolsz ránk, érinted kezünk,
   De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk,
    De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk..."

                                                              Maurice Maeterlinck

 

Szakmai életút

Zámbó Lajosné (Böbe) 1937. március 2-án, Gyulán született. Korán dolgozni kezdett, eközben tanulmányokat folytatott, leérettségizett, majd 1958-ban gyermekgondozói képesítést szerezve megtalálta hivatását, a gyermekek fejlődésének szolgálatát.

A képzést követően 1958-1961-ig gyermekápolóként majd szakoktatóként dolgozott Nagykőrösön.  Ezután Szolnokra költözött, ahol az Egészségügyi Szakiskolában 1962-1969-ig tevékenykedett, szintén szakoktatóként.

Az 1969-1979 közötti időszakban a Városi Tanács Egészségügyi Osztályára került, ahol már a bölcsődékkel foglalkozhatott. Számára rendkívül fontos volt, hogy szakmai hozzáértéssel végezze munkáját, ezért Budapesten az Egészségügyi Szakdolgozók Továbbképző Intézetében elvégezte a bölcsődevezetői szakot 1973-ban.

A szolnoki Bölcsődei Igazgatóságnak a kezdetektől, 1980-tól volt munkatársa. Ekkor kezdte meg tanulmányait az Egészségügyi Főiskola egészségügyi szakoktatói szakán, Budapesten. Példaértékű elkötelezettséggel látta el feladatait, s hamarosan gondozási igazgatóhelyettesi megbízást kapott. Ezt követően még nagyobb lendülettel dolgozott. Tudatos, tervszerű és kitartó munkájának köszönhetően az intézmény komplex feladatait magas szinten volt képes ellátni. Jelentősen hozzá tudott járulni a területi bölcsődék feltételrendszerének és szakmai munkájának ugrásszerű fejlődéséhez is.

A minőségfejlesztés folyamatát számos más módon is segítette: pezsgő szakmai rendezvényekkel, vetélkedőkkel, továbbképzésekkel, egyben ezzel motiválva is az előre lépésre kollégáit.

Innovatív szellemiségéből, nyitottságából, felkészültségéből következően mindig könnyen elfogadtatta a szakemberekkel a változtatások időszerűségét és szükségességét.

Már korán felismerte, hogy a bölcsődei gondozónőknél nem elegendő az akkor általánosnak tekintett gyermekszeretet, mint alkalmazási feltétel, szükség van a képzettségre, a szaktudásra, a szakmai ismeretek folyamatos bővítésére. Így különösen nagy hangsúlyt fektetett a fiatal gondozónők képzésére, amiben maga is fontos szerepet vállalt: hosszú éveken keresztül tanította a neveléstant, ami akkor szakmai munkánk egyik alappillére volt.

Emellett kutatásokban vett részt, pályázatokat írt, publikált, hivatásunk alapjaink lerakásában jelentős szerepet vállalva. Tevékenysége révén szakmai körökben különleges, a legjobbaknak kijáró tekintélyt szerzett. Kitűnő szakmai és emberi szálak fűzték számos szakemberhez, köztük a bölcsődei ellátás nagy egyéniségéhez, Akócsi Ágneshez is.

A megújulásra nyitott szemlélete mellett is féltőn óvta szakmánk elődök által teremtett értékeit, maga is tovább gazdagítva azokat. Gondolatai, amelyeket a családról, gyermekekről írt, ma is érvényesek, élő szakmai tartalommal bíróak.

Egész pályája során azon munkálkodott, hogy a gyermekek egészséges fejlődése, nevelése- gondozása optimálisan biztosítható legyen intézményes keretek között. Szakmai alázata amellyel a bölcsődék felé fordult, követendő minta a jelen és a jövő kisgyermeknevelői számára.

A gyermekek iránti szeretete, a munkába vetett hite, társai tisztelete révén élete összeforrt a bölcsődei ellátással, amely nem szakadt meg 1992-es nyugdíjba vonulásával sem.

Embersége, biztonságot sugárzó személyisége, mindnyájunknak erőt adott, fényével mintegy lámpásként előttünk járva mutatta a szakmailag helyes utat.

Drága Böbe!

Váratlanul ért minket távozásod, hittünk, bíztunk benne lesz még alkalom arra, hogy személyesen találkozhassunk. Fényed 2021.február 28.-án kihunyt, de emléked, hangod, mosolyod, lelkünkben megőrizzük.

Szolnok, 2021. márciusa

 Az Egészségügyi és Bölcsődei Igazgatóság munkatársai nevében:

Péntek Ágnes
igazgató